Rajzolni ???? Na neeee! De én nem tudok rajzolni…Különben is, minek?

Attól majd helyére rakja a gyerek a dolgait?

Attól fog segíteni a háztartásban, hogy krumplit firkálok neki? Na neeeee....

Azért pálcika embert tud rajzolni az is, aki azt mondja: de én nem tudok rajzolni!!!

Kénytelen vagyok egy közhelynek tartott mondással folytatni! Nézzétek el nekem, mert annyira igaz!

A szó elszáll az írás megmarad, a kép pedig megragad…ezt már én tettem hozzá, de ezer meg ezer tanulmány bizonyítja, hogy a kép, az ábra, egy jelkép az agyunkban sokkal, de sokkal hamarabb „gyökeret vet” és jobban emlékszünk rá, mint a tegnap elhangzott szavak bármelyikére.

Ha ebben a témában a neten böngészünk a „vizuális gondolkodás” vagy „jelképek a mindennapokban” kulcsszavakkal rengeteg irodalmat, tanulmányt, cikket és könyvet találunk. Egy gondolat ezek közül:

 „A jobb agyfélteke benyomásokban, nonverbális módon, képekben dolgozza fel az információt, beleértve a nyelv non-verbális elemeit is. Itt érzékeljük az „egészet” is; mindnyájan ismerjük pl. az „aha!” érzetét, amikor „összeáll a kép”. Óvodás korban még többnyire a jobb agyfélteke a domináns, hiszen a gyermek, születésétől fogva, a szenzoros benyomások és képek által ismeri meg a világot, s a verbális, baloldali funkciók kialakulása egy hosszabb folyamat. 6,5-7,5 éves korban ugrásszerű idegrendszeri fejlődés megy végbe, amely során a két agyfélteke összeköttetései (az ún. Kérges test idegrostjai) megerősödnek, ezáltal a gyermek később (8 éves kor fölött) egyre összetettebb feladatok megoldására is képes lesz.”

forrás: Zweegman-Kocsis Magda, Mozgásterapeuta

Eleinte mikor rajzlapon rajzoltam nekik pálcika embereket, hogyan szorgoskodnak, még nem volt bennem tudatosság. Csak egy ösztönös próba volt, mert meguntam, hogy hiába kértem, mondtam nekik ezerszer ezt vagy azt, hogy tegyék a helyére nem működött. Éppen nem voltak játékos kedvükben sem, hogy a cipőkkel, lábasokkal bábozva, viccesen elregéljem nekik a kérésemet. Akkoriban (2015) végeztem a Grafacity-nél a visualis coaching képzést. A tréning után a résztvevők a munkahelyükön tudták hasznosítani az ott tanultakat, egy prezentáció vagy megbeszélés vizuális megjelenítése során. Ez nagyon fontos támogató eleme lehet egy munkafolyamatnak, csapatépítésnek, és fantasztikus módon megkönnyíti a kommunikációt az emberek között. Én itthon gyakoroltam tovább a "mikro" környezetemben és összeállt a kép, hogy a képzésen tanultakat otthon is remekül tudom alkalmazni.

Akkor született a Rendrakó Varázslók Táblázatom. Amíg ovisok voltak a manók segítségével vettem rá a gyerekeket bizonyos feladatokra a házban és ház körül. Mígnem már annyira a mindennapok része lett, hogy segítenek a háztartásban, hogy mindenkinek van dolga, hogy egy szelektálás során leszedtük. 

Nem őriztem meg, de újra elkészítettem Nektek, hogy lássátok, milyen hasznos kis segédem volt ez az ábra. Tudatosan rajzoltam egyszerű, könnyen felismerhető manókat, egyszerű szimbólumokat, amikből egy 2-3 éves gyermek is már érti, hogy miről van szó, de még a és egy 7-8 éves korosztálynak is szórakoztatók az ábrák. Évről évre elmélyedtem a témában és "visual coaching" eszközeivel segítettem, azt a folyamatot, amiben a gyerekeim feladattudatosak, önállóak és magabiztosak lettek a háztartási feladatokban.

Nálunk a HÁZTARTÁS MINDENKIÉ, nem csak anyáé.

 „A vizuális jelek sajátossága az elemek „szokatlan” együttese, elrendezésükben feltűnő az emberi szándék és cselekvés. A mesterséges jel felkelti érdeklődésünket, ezért –tudatosan vagy ösztönösen– megpróbáljuk kitalálni a másik, a „jel-alkotó ember” szándékát, próbálunk értelmet, magyarázatot adni a jelnek, vagyis dekódoljuk. A dekódoláshoz segítségül hívjuk saját emlékeinket és empátiánkat is.” forrás: www.szinkommunikacio.hu

Tény, hogy a vizuális jelek nagyon-nagyon régóta itt vannak velünk és a beszéd után, az írás kialakulása előtt egy igen fontos kommunikációs eszköz volt az emberek között évezredekkel ezelőtt is. Gondoljunk csak az őskori barlang rajzokra. (A Wikipédián rengeteg információ található ezekről.)

Feltűnő az emberi szándék és cselekvés…olvasható a fenti idézetben. Bár tudományosan rengeteg magyarázat van a jelek, jelképek használatának előnyeire, a vizualitás, vizuális kommunikáció fontosságára, talán nem kell már órákig böngésznetek a neten, hogy elhiggyétek nekem is: egy-egy ábrával csodát tudtok művelni a mindennapokban is, és egy sajátos vizuális jelrendszert kialakítani a családotokban. Nem a rajz szépsége, kidolgozottsága a lényeg. Egyszerű figurák, pálcika emberkék ugyanúgy egyértelmű üzenetet hordoznak az egy nyelvet beszélők számára. Ez esetben egy család közös nyelvezetét lehet rajzokkal ábrákkal erősíteni, színesíteni és a kommunikációt javítani.

Hajrá! Kalandra fel! Készítsétek el a feladat táblátokat és adjatok figuráitoknak, a táblázatnak bármilyen fantázia nevet! Ettől lesz személyes, egyedi és a Ti családotokra érvényes.

Ha kíváncsi vagy miért jó rajzolni, játékosan tálalni a háztartási feladatokat a gyerekeknek már ovis korban, böngéssz tovább a blogomban, vagy csatlakozz a Fb-on Home Mentor csoportomhoz. 

Mostanra már nagyon kíváncsi lettél, hogy használtuk az ovis korosztállyal a RENDRAKÓ VARÁZSLÓK táblázatot. Érdekel mit lehet kezdeni ha már nagyobbak a gyerekeid?

Az ELŐSZOBA Online Workshopon elmesélem, ha van másfél órád!

Várlak szeretettel:

Borka

A Muklák és Pumukli típusú mindent összekeverő, szekrénybe nem bepakoló, sőt szekrényből kipakoló anyai szemnek sosem látható titkos lények a legfőképpen azokat a házakat és lakásokat kedvelik, ahol biztos van legalább egy 2-5 éves körüli gyerek. Ha több ilyen korú gyermek van, akkor meg hajaj a titkos lények, de sokan vannak!

Lehet nálatok is ő kutyorog a radiátorban, vagy szöszmötöl az ágyneműtartóban, kotoncol a cipők között? Mit szeretnek csinálni?

A szépen elpakolt játékokat szanaszét hagyják, a ruhákat, amiket te szépen összehajtogattál előszedik. Főleg a gyerek szobákban tevékenykednek, gyerek holmikra specializálódtak. Némely izgalmas konyhai eszköz eltűnéséért is ők a felelősek. Ha a tölcsér, habverő, fakanál, befőttesüvegtető, netán gyermeked szobájából kerül elő, miután egy hétig kerested és már azt hitted a fáradtság miatt nem találod, akkor nyugodtan nyugodj meg, nem a gyermeked csente el, nem ő vitte ki a konyhaszekrény alsó polcáról, hanem személyesen Pumukli, Mukla, Ridikűl, Szétszórtata, Eltüntetea és hasonló nevezetű lény áll mögötte.

Nagyon szeretnek akkor előbújni, amikor a gyerekek oviban vannak, a szülők dolgoznak. Ha anyuka éppen egy kisbabával otthon éli tevékeny mindennapjait, akkor ezek a furcsa lények a nagyobb gyerek szobájában akár napközben is randalírozhatnak, amíg a mindent a "helyérepakolószófogadóegyeltalánnemdacolóédibédi" nagyobb gyerekünk az óvódában eszi a finomfőzeléket. 

Tudom, tud ennél bosszantóbb dolog is történni egy hétköznapi háztartásban. Ha nagyon elszemtelenedtek, beviszik a kekszet, almacsutkát a gyerekszobába és különböző helyeken szanaszét hagyják, a legdurvább, amikor szotyi héjat rejtenek egy íróasztal fiókba.!!!!

Minden „nem tudom” „nem én voltam" válasz, amit gyermekedtől kapsz, a keresett tárgyak hollétére vonatkozóan egyre jobban megerősíti a tényt, hogy a fent említett titkos lényekből legalább egy nálatok lakik.

Elűzni? Elkergetni? Megsemmisíteni? Netán hülyeségnek nem létezőnek kikiáltani?

Nem szabad a saját és gyermekünk érdékében!!!!

 Vegyük elő a képzelő erőnket és fantáziánkat és játsszuk velük tovább ezt a történetet. Emlékezzünk vissza saját gyerekkorunkra, melyik mesehőssel keltünk, melyikkel azonosultunk, melyikkel beszélgettünk játék közben? Vajon nem hasonló párbeszédek zajlottak köztünk anyukánkkal, amikor mi voltunk 4-5 évesek?

Ha egy elképzelt lény kell ahhoz, hogy gyermekünk a helyére tegye a cipőjét, ruháját, játékát ám legyen! Ha Muklára és Pumuklira lehet fogni, hogy eltűntettek dolgokat, miért ne? Csimotád örömmel fog nyomozni a rég elrejtett sárga tölcsér után, vagy ha azt mondod, nézd ez a fránya Szétszórtata már megint kihajította a cipődet a szekrényből, akkor garantálom, hogy hamarabb fogja kedvenc lábbelijét a helyére tenni. 

Miért? Mert ebben az életkorban a gyerekek szeretnek szerepeket játszani, kedvenc mesefigurájuk szerepébe bújni. Szeretnek játszani, az életet játszani, mások bőrébe bújni és a mese, a mesehősök eszközeivel sokkal könnyebb kommunikálni velük, mint egyszerű utasításokat, kéréseket megfogalmazni. Játsszunk rendet írásomban erről még részletesebben írok. 

Nálunk anno (2011-2016)  Pumuklit én emlegettem, azt sem tudták mi fán terem, ki az, hiszen más mesék voltak akkor is és ma is már porondon. Megmutattam nekik egy-két részt a jó öreg Edelmeister és manója meséiből. Aztán megismertük Sven Nordquist zseniálisan illusztrált Findusz könyveit, amiben a muklák a föld alatti birodalmukba cipelik az öreg Pettson különböző kacatjait. 

Minden családban meg vannak a saját kedvenc történetek, mesék, mesehősök, amik és akik segítségével könnyebben rávehetjük éppen dacoló, nem akarom fázisban lévő gyerekünket egy kis rendrakásra, segítésre. 

 A mesék, a meseszereplők, a játékosság egy nagyon fontos eszköz, a gyerekek rendre szoktatásában. Talán vég nélküli harcnak tűnik, és nehéz olykor, mikor minden próbálkozásunkra nem a válasz, vagy a szelektív hallás következtében el sem jut a címzetthez a kérésünk.

Mára már kinőtek a manók és muklák korszakából. (8,11,13 évesek). Tovább kell lépni, új hősök mindig akadnak....Tudtátok, hogy egy igazi jedi harcos és a legtöbb focista (Neymar, Firmino, Mané) mind a helyére pakolta a cuccait és szorgalmasan segített az anyukájának a háztartásban? 

Ha ovis korú gyerekeid vannak, jó helyzetben vagy! Érdemes időben elkezdeni a terelgetést a No Rumli útján, erről fogok mesélni a két ünnep között és majd januárban is. Érdekel? Katt ide.

Üdvözlettel: Borka

Újabb ledolgozós nap, még egy két feladat a munkahelyen, még kevesebb idő jut így év végére, akár az ünnepekre hangolódni, akár az ajándékok beszerzésére. Beszerzésére? Egyáltalán kigondolására. Persze a gyerekeknek ötletük van elég, de azért mérlegelni kell, nem lehet mindent karácsonyra. Aztán ott lappang a rejtett elvárásunk magunkkal szemben, a lakás legyen tip-top az ünnepekre, 5 féle sütit, 4 féle sós harapnivalót tervezünk, az ajándékok legyenek szépen becsomagolva, egy kis karácsonyi hangulat dekoráció is szép lenne, tyűűűű, a szomszéd már november végén felrakta a fényfüzért, én meg azt sem tudom hol a mienk…

Fejben mindent megoldottunk, de vajon a valóságban is így megy?

Kedves Anyatársaim! Melyikünkkel nem fordult elő karácsony előtt, hogy végtelenek a feladatlistáink? Hogy mi anyák vagyunk a fő szervezők? Koordinálunk, előkészítünk, megrendelünk, elrejtjük az ajándékokat, kitaláljuk a menüt, bevásárlunk, természetesen a karácsony előtti utolsó munkahéten főnökünknek még megírjuk az utolsó beszámolót, vagy bemegyünk még napra, kicsit túlórázunk, nehogy két ünnep között zavarjanak minket valami elmaradt leadandó éves elemzés megírásával.

 A nagy hajtásban a szabadság alatt pedig enerváltan vonszoljuk magunkat…

A háztartási munkák végeláthatatlan sora valahogy mindig a nőkre szakad. Főleg amikor kisebbek a gyerekek (2-8 évesek). Akkor is, amikor óvoda, iskola szünet van. Együtt a család, de nagyobb a kupi, mindenki otthon van, elengedi magát, ami természetes. Az viszont szerintem nem természetes, hogy ebben az időszakban csak az anyák azok, akik el tudják végezni a házimunkát. Tudtátok, hogy a legfrissebb statisztikák szerint is az aktív korú nők napi 3-4 órát töltenek házimunkával?

Segítenek a gyerekek? Szuper! Néha többet ártanak – gondolod -, mert nem úgy tereget, nem úgy hajtogatja a ruhát, gyűrött maradt, a porszívózást meg már végképp nem bízod rá, hiszen azt sem tudja mire való! A konyhában, jaj, inkább ne, liszt mindenhol, tésztagalacsinok a papucs talpán... Ismerős ugye? 

Néha nagyobb rumli van akkor, ha segítenek? (2011) 

Mégis azt mondom, engedd! Azért, hogy megszeressék a házimunkát, főzést, rendrakást...

Miről is szól a közelgő karácsony ünnepe? A feladatokról? Még mindig a stresszről? A „kirakatról”?

Talán most, hogy a Covid helyzet miatt nem mehetünk annyit, és hozzánk is kevesebben jönnek vendégségbe, itt a lehetőség arra, hogy bizonyos szokásainkat megvizsgáljuk, átértékeljük, és a változtassunk rajta, ha arra igényünk van.   

Hány évesek a gyerekek? 3? 5? 8? Mikor szeretnéd elkezdeni megtanítani nekik, hogy ahol élünk, a házunk, a lakásunk a mienk, közös, és a feladatok is a mieink, közösek? 

Szerintem legjobb óvódás korban, de legalább kisiskolás korban...

Sok-sok éves tapasztalatom van abban, hogy most 2020-ban a 13,11,8 éves gyermekeim aktívan részt vesznek a házimunkákban. Jegyzeteltem, figyeltem, leírtam sok mindent mit szeretnek, mivel értem el célt nálunk, hogy részt vegyenek a feladatokban. Sőt van olyan feladat, amit egyik-másik gyermekem nagyon szeret. A 8 éves nagyon szereti kihamuzni és begyújtani a kandallót, a legnagyobb szívesen tereget és a tiszta ruhákat is összehajtogatja, a középső pedig komplett ebédet főz. Igen, igen 11 évesen főz, ő például kiskorától kezdve szívesen segített a konyhában. 

Töltött burgonya a menü (2020)

Nálunk mikor iskolába járnak hétköznapokon is mindegyiknek van legalább egy 10 perces feladata! Hamar ki tudod számolni, az fél óra! Az rengeteg idő! Ajándék! Hétvégén pedig napi fél/egy óra aktív segítés biztos, hogy van. Több idő marad mesélni a gyermekeinknek, esetleg egy jó kis beszélgetés kerekedik lefekvés előtt. Ha vasárnapra kirándulást, pihenést, kalandozást tervezünk, akkor a szombati nap többet segítenek, hogy mindenki részesüljön a hétvége regeneráló hatásából. Így minőségi időt töltünk egymással.

Az ünnepi időszakok, pedig nekem nem arról szólnak, hogy én megszakadok ők pedig a „gép” előtt ülnek.

Sok családod ismerek, ahol ez ugyanígy van, ahol a gyerekek aktívan besegítenek a háztartásban, önállóak, meglátják a feladatokat.

Sok családod ismerek azonban, ahol nem így van. Ahol most, hogy kis vagy nagy kamaszok a gyerekek, bizony már kemény szócsaták vagy "okos eszköz" megvonások árán lehet valamiféle eredményt elérni.

Kedves anyatársaim, akiknek ovis és kisiskolások a gyermekeitek, nagyon jó helyzetben vagytok ahhoz, hogy Ti anyaként, szülőként megalapozzátok a feladattudatos gyermek útját a célig, ami nem más, mint az önállóság és általa a magabiztosság.

Blogomban olvashattok tippeket, ötleteket, történeteket, amik inspirálhatnak a hétköznapokban. Hamarosan Online Előszoba Workshopom időpontját is elárulom. Addig is ha kíváncsi vagy az aktuális hírekre, kövesd a blogom, iratkozz fel Csicsergő hírlevelemre, legyél a Home Mentor csoport tagja.

Békés, lelassulós adventi készülődést kívánok!

Üdvözlettel:

Borka

Ez a praktikus kis műanyag vacak, a teregetési időt a felére csökkenti. Nem baj, ha mindenki szereti a családban. 

A különböző életszakaszokban más és más trükköket kell bevetni

A mai napig emlékszem, tisztán amikor először halottam róla. Azonnal szerelem lett. 2015-ben a több napig tartó Bátor Táboros falfestés felújítása nem csak arra volt jó, hogy új életet kaptak a színes falak, hanem miközben az önkéntesekkel alkottunk, beszélgettünk is. Egy-egy kontúrozós, sziszi-fuszi munkafolyamat során sok téma felmerül: kedvenc zenék, család, mindennapi rutinok, háztartás… Egy több gyerekes anyának a házimunka elég intenzíven a mindennapok része.

Vannak „szeretem” házimunkák? Van olyan, amit szívesen csinálunk? Van a gyerekeknek kedvencük?

Azért akad egy-két olyan tevékenység, amit valljuk be, ha van rá időnk szívesen csinálunk. Én például a vizes dolgokat szeretem. Szeretek öntözni, befőttesüvegeket mosni, fürdőszobát takarítani, inkább, mint porszívózni, vasalni. Teregetni is szeretek, a frissen mosott ruhák illata, a kihívás hogy úgy száradjon meg, hogy ne kelljen vasalni, mindig felvillanyoz. Különben is 10-15 perc az egész. Mégis a sok kis páratlan zokni teregetése, légy a levesben…

- Én zokinicsipeszt használok. - halottam egy nálam pár évvel idősebb, tapasztalt, 3 gyerekes anyától a már említett falfestős-csevegős délutánon. A ZOKNICSIPESZ szó hallatán azonnal libabőrős lettem, valahogy éreztem ő vagány, jóképű, tetszetős, passzolunk egymáshoz.

- MIiiiiiiiiiiiiii? Zoknicsipeeeeesz??? – nemes egyszerűséggel ennyit bírtam kérdezni, annyira felizgatott a téma. Aztán csak dőlt a szó Angiból, mesélt az előnyeiről, a praktikumáról, és azonnal rám ragadt a lelkesedés. Miután hazatértem az első utam a helyi háztartási boltba vezetett és képzeljétek nem néztek bolondnak, hallottak róla és volt is készleten! Aztaaaaaaa! Ez ilyen egyszerű? Miért nem tudtam eddig róla? Hogyan élhettem nélküle?- kavarogtak a fejemben a gondolatok, de megnyugtattam magam, most már itt van. Elkezdjük új életünket együtt.

Ugye milyen szép?

Mielőtt a lurkók a szennyesbe dobják a büdös kis zoknijukat, előtte összecsiptetik a zoknicsipesszel és így landolnak a párok együtt a szennyes kosárban. Tehát a mosógépbe is így kerülnek. Aztán a kimosott ruhákkal együtt a zoknikat a kis kampó segítségével a szárítóra akasztod, és kész. Leszedésnél pedig együtt lógnak a párok, már csak gombócolni kell a száraz egyedeket. Ez az elmélet.

Öt kőkemény évem van abban, hogy ezt az „új” szokást bevezessem. Hahahaha

Anyák! Ti akiknek még csak ovis gyerekei vannak kérve kérlek titeket, kezdjétek el időben! Mire én bemutattam nekik a fantasztikus, praktikus és nem utolsó sorban színes zoknicsipeszt, addigra személyiségük már úgy kiforrott, hogy a jól bevált laza kézmozdulatot, amivel addig kezelték szennyes ruhájukat, már nehéz volt felülírni. Na de nem arról vagyok ismert, hogy feladjam és mártír módjára, lemondó ábrázattal teregessem a több kilónyi zoknit.

Különböző sikeres és sikertelen szakaszok következtek és vannak jelen a mai napig. Csak nekem lett első látásra szerelem? Az akkor 3 éves legkisebb gyerekem volt a legsikeresebb követőm. Neki játék volt, a nagyobbakat akkor (6, 8) már nehezebb volt rászoktatni. Aztán a lányom rákapott és teljesen beépítette a mindennapokba. Hol egyik, hol másik gyerek figyelmeztette testvéreit, arra, hogy össze kell csiptetni a zoknikat.

A fiúk mindenből viccet csinálnak (2020)

A szennyes válogatást, ruhaleszedést, teregetést már akkor is izgalmas tevékenységnek igyekeztem feltüntetni, és miközben együtt csináltuk, viccelődtünk, mondókáztunk. A gyerekek hihetetlen kreatívak, és maguk is elkezdenek rímeket faragni.

Ha ovis korban így kezded, akkor elterelődik a figyelmük arról, hogy ezt most meg kell csinálni.

Természetesen egy-egy új szokás vagy tevékenység bevezetése nem mindig és nem minden gyermeknél ugyanúgy működik. Szennyes válogatásnál a mindenki zoknijának összecsipeszelése volt az egyik átütő erejű esemény, amivel a dackorszakot duplázó középső gyerekemnél eredményt értem el. 6 éves lehetett. Nála ez bevált. Együtt csináltuk, közben beszélgettünk és ő mondta ki, hogy sokkal egyszerűbb, ha este mindenki megcsinálja a magáét. Utána hónapokig ő  figyelmeztette a testvéreit.

Azonban nem szunnyadhat kreatív énünk, egy idő után lankad a lelkesedés, és vannak és voltak amnéziás időszakok, amikor valahogy mindenki elfelejti. Erre született egy vers, amit anno a szennyestartó fölé helyeztem.

Látható helyen vannak a csipeszek. Minden, de minden trükköt bevetek, hogy ezt a praktikus kis apróságot alkalmazzák. Gyakran kell teregetni nekik is. A nagy lányom (13) mára már nagyon szépen rakja a szárítóra a vizes ruhákat, tényleg nem kell vasalni utána. Idén nyáron a fiúkkal (8,11) ezt a célt tűztük ki, hogy megtanulnak szépen teregetni. Már ők is megjegyezték, hogy sokkal hamarabb készen vannak, ha a zoknikat nem egyesével kell a szárítóra tenni.

Egy vallomással tartozom. Talán felmerült benned, kedves olvasó, hogy mi a helyzet a gyermekek édesapjával. Vajon 40 év felett sikerül egy férfiembert rábírni, hogy esténként összecsipeszelje a zokniját? Hát nem. Nekem nem sikerült, de annyi baj legyen. Olyan sok minden mást megcsinál a háztartásban. Legyen ez az ő kiváltsága. Mentségére legyen mondva, hogy a téli, vastag 45-ös zoknikat nem bírja a csipesz. :-D

A pakolós zene, a jókedv, a rajzok hozzásegíthetnek Téged abban, hogy egy olyan háztartást alakíts ki otthon, amiben mindenki részt vesz. A No Rumli blogban mindig újabb és újabb ötletek osztok meg veletek.

Szeretettel:

Borka

Na, nem kell mindjárt arra gondolni, hogy a csodás, napsütéses hétvégét elszúrjuk egy unalmas pakolással és válogatással. A ház, lakás különböző területeit nem célszerű egyszerre kiszanálni. Lehet apránként, mondjuk hetente egy területet veszünk górcső alá. Kezdhetjük mindjárt a gyerekszobával. Észrevettétek, hogy a mai gyerekeknek közel tízszer annyi tárgyi játékuk van, mint nekünk volt anno? 

Néha a gyerekeknek is sok a rengeteg játék, azt sem tudják mivel játszanak

A fogyasztói társadalomban való létezés egyik mellékhatása, hogy rengeteg tárgy vesz körül minket. Talán elmondható, hogy háztartási és okos eszközökből, ruhából, nőknél cipőből, táskából biztos, gyerekeknél játékokból, - egyszóval mindenből - több van, mint amire valóban szükségünk lenne.

A szükségesség, jólét, és praktikum szempontjait azonban nem könnyű összeegyeztetni. Fontos alapelv: ne hagyd, hogy a tárgyak uralkodjanak feletted! Legyen átlátható a lakás, a ház amiben élsz. Aminek nincs helye, arra nincs is igazán szükség. Ha veszel valami újat, válj meg valami régitől. Hm..hm...nem könnyű feladat, de tanulható.

Vajon rá lehet-e szoktatni a gyermekünket arra, hogy szelektáljon? Arra kérni, hogy megváljon egyik-másik játékától? A mai modern világban a szülők, nagyszülők, rokonok, barátok többsége játékok garmadájával halmozza el a gyerekeket. Ki az, akinek nincs otthon 1 plüss állata sem? Kevés az a család, ahol kicsi gyerekek mellet ne egy mázsa játék lenne a házban, lakásban mindenhol. Én kiskoruktól fogva tudatosan tartottam alacsony szinten a játékok mennyiségét. „Játszunk rendet” írásomban már említettem, hogy nálunk a gyerekek a háztartásban előforduló, nem veszélyes használati tárgyakkal is szívesen játszottak. Vendégpapucsok és konyhai műanyag edények, gombok és csipeszek megannyi izgalmas alakú, anyagú és tapintású tárgy vesz körül minket, ami a gyerekeknek ugyanolyan élvezet felfedezni, mint akármelyik méregdrágán vásárolt játékot.

Mennyi plüss kell egy gyereknek?

Természetesen a pihe-puha figurák, logikai vagy társas játékok nem nélkülözhetőek a különböző életkorokban. Azt vettem észre, hogy manapság a legtöbb óvódás és kisiskolás korú gyermeknek nagyon-nagyon sok játéka van. A felével talán nem is játszanak.

A gyerekeim 1-3 éves korában  havonta cseréltem a különböző fajta játékokat. Időnként egy nagy dobozba  elraktam egyik-másik építő játékot, az 5 féle kirakóból kettőt egy időre pihentettem, vagy a fakockák kerültek éppen abba a dobozba, amelyiket pár hétre az ágy alá rejtettem. Addig felfedezték a nagy színes golyókat, amit fel lehetett fűzni egy madzagra, előkerültek a kisvasút elemei és újra lehetett pályát építeni, bábok, egy két plüss is kibújt a karton dobozból és máris hetekig újnak tűntek a rég nem látott játékok. Megfigyeltem, hogy melyik játékokkal játszanak a legtöbbet, azokat továbbra is szem előtt hagytam. Este átnéztem, mik azok, amikhez hetek óta nem nyúltak és azokat pakoltam el először. Ezeket 3-4 hét múlva egy varázslat keretében vettem elő újra. Így már könnyebb volt a többi játékot a dobozba rejteni és mivel az új játékokat hatalmas örömmel fogadták, az addig favorit építők és kirakók elvonulhattak pihenni.

Egy 2-3 éves gyereket még játszi könnyedséggel lehet bevonni egy ilyen „szelektálásba” és nagyon örülnek az izgalmas eseményeknek, amikor is elővarázsoljuk a dobozból, azokat a játékokat, amiket pár hete elrejtettünk. Ehhez hozzá tartozik, hogy egy kis mesével, történettel könnyedén elterelhetjük csimotánk figyelmét, ha éppen dacolni, ellenállni támad kedvük. Például: „A kirakón a macik azt súgták nekem, pihenni szeretnének, meghallották ezt a vájt fülű építőkockák és zoknibábok, és hamar a doboz felé vették az irányt, na erre az autók közül a piros és a sárga is jelezte szívesen pihenne a nagy ládában a többiekkel stb…”

Mi a helyzet a nagyobb gyerekekkel? Akik már ragaszkodnak a játékokhoz és az „enyém”- „tiéd” -„csak én játszhatok vele” korszakban vannak éppen. Egy 4-5 éves gyerekkel már másképpen kell kezdeni, ha előtte nem alakult ki ez a szokás. A helyhiány a játékos polcon bizony a túl sok játékkal kezdődik.

Egyszer kipakoltuk az összes játékot a szoba közepére, csoportosítottuk őket fajtánként és kupacba rendeztük.

Ezek után mindenki kiválogatta a kedvencét a kupacokból. Mondtam egy számot mennyit lehet, ez az adott kupactól függött. Például egy időben volt vagy 20-30 darab plüss állatkája a 3 gyereknek, és igazából nem játszottak vele, csak kapták. Igen, igen  hallom a reakciókat: „de anyaaaaaa olyan cukik, meg aranyosak, nem tudok megválni tőlük." Nem könnyű saját észérveinket a gyerekek érzelmi reakcióival közös nevezőre hozni, de nem lehetetlen. Szerintem fontos egy ilyen alkalomra a jó hangulat megteremtése, zene, a játékosság megkönnyíti dolgunkat. Néhány célzott kérdés, mondat is segítheti a folyamatot. 

-Mikor játszottál vele utoljára?

-Mi lenne, ha még itt lenne 2 hétig és aztán új helyre költözne?

-Ismerek egy kislányt/kisfiút aki nagyon örülne neki, mert nagyon kevés játéka van...

A plüssből mindenki kiválaszthatott maximum 5 darabot, és megbeszéltük, hogy a többinek új gazdát keresünk. Én nagyon figyeltem arra, hogy a kiszemelt leendő gazdi anyukáját megkérdezzem, szeretnének-e egyet, vagy még egyet, vagy még hármat. Aztán a játékok szelektálását gyakran kötöttem olyan időszakhoz, amikor tudtam ünnep (karácsony) jön és cipős-doboz akcióban, vagy segélyszervezeteknél fogadtak adományként jó állapotú játékokat. Családsegítő központok, alapítványok foglalkoznak azzal, hogy az év bármelyik szakaszában eljussanak a csomagok a rászorulókhoz. Szerintem nem baj, ha a gyerekeket érzékenyítjük, és ha hallanak olyan kortársaikról, akiknek fele annyi játékuk sincs, mint nekik, talán empatikusabbak lesznek. Tapasztalatom az, hogy könnyebben megválnak a játékaiktól ha elmeséljük nekik hova kerülnek, kinek szereznek vele örömet.

A plüssök után a legtöbb játékot is górcső alá vettük, és bizonyos kirakóktól, játékoktól megváltunk. Volt olyan helyzet mikor szerencsénk volt, mert a szomszédban, baráti körben, családban pont volt olyan gyermek, aki örült azoknak a játékoknak, amikkel már nem játszottak. A gyerekeknek a játékaiktól megválni nem könnyű. Mégis valahogy meg kell tanítani őket arra, hogy a kevesebb több. Nekünk szülőknek ebben nagy a felelősségünk. Minél korábban kezdjük velük együtt, annál könnyebb lesz nekik felnőtt korukban. Ezzel meg is tesszük az első lépést, hogy környezettudatosan gondolkodjanak majd. Nem kell mindig az új! Oda lehet adni az unokatesónak az alig használt játékot, ha letisztítjuk, biztosan örül neki. Nálunk hatalmas nagy öröm volt, amikor az 5 éves átadta egy 2 évesnek azt a játékát, amit nagyon szeretett, de már nem játszott vele.

Még egy jó tipp, ha gyereked gyűjtögető és kreatív típus. Nálunk a 8 éves fiamnál sokszor gyűlnek az "ezmégjóleszvalamire" kacatok. Egy darabig hagyom, hátha felhasználja. Időnként azért itt is ki kell válogatni az akár 1 évig is ott porosodó apróságokat. Mivel kiskora óta hozzászokott, így nem okoz már panaszokat, hamar megmondja mi az, amit nem is fog használni, vagy még sem kell.

Praktikus egy ilyen fakkos tároló a fiókban a kincseknek, kacatoknak

A mi településünkön évente megrendezett baba-mama börze is jó alkalom szokott lenni a nem használt játékok eladására. A mi gyerekeinknek iskolás koruk óta ebből van egy kis zsebpénzük.

Emlékszem az első ilyen alkalmon, a befolyt összeget egyből szétosztották és az utolsó fillérig ott a börzén elköltötték. A lányom (akkor 8 éves volt) egy csajos matricás füzetet választott, a fiúknak (6, 3 évesek voltak) pedig - az idősebbik döntött - egy elemmel működő daru volt a kiszemelt újdonság. Gondolhatjátok mennyire örültem, hogy végre megszabadultunk 2 doboznyi játéktól, most meg egy akkora játékdarut viszünk haza, ami a fél gyerekszobát elfoglalja. Hát nem tudtam lebeszélni őket, így hagytam had történjen, de sejtettem mi lesz a vége, ami később beigazolódott. Hazavittük, játszottak vele, azt hiszem egy hónapig volt izgalmas. A következő évben már a darut vittük a börzére és el is adták hamar, a második évben már az elosztott pénzt perselybe rakták és inkább gyűjteni kezdték.

Most, hogy már iskolások, általában a tavaszi szünetben és az iskolakezdés előtt szoktuk együtt kiválogatni a nem használt és felesleges holmikat, valamint ha börze van a faluban, arra nagyon készülnek. Amúgy van egy doboz a 3 éves unokatesónak, amibe neki gyűjtjük azokat a társasokat, kirakókat, ami nekünk már „bébis” de neki pár év múlva izgalmas lesz.

Szerintem az, hogy a közös terek szelektálását az iskolás gyerekeimmel (13,11,8) közösen csináljuk, annak köszönhető, hogy már kis koruktól fogva évente több ilyen alkalom része az életünknek.

Néhány hete a pajta rendberakása négyőnknek kb. fél óra volt. Részt vesznek benne, mert megszokták, tudják, hogy az élet része, a mindennapjainkat tesszük ezzel könnyebbé. Ezt az  eseményt jó kis zenével színesítjük, és közben sokat viccelődünk. Érdemes tehát kis korban kezdeni.

A következő bejegyzés a misztikus zokni-csipeszről fog szólni.

Szép hétvégét!

Borka

Mosogatás közben 2 éves porontyod a ruhádat cibálva azt mondta: anyaaaaaaa, én is mosogatni akarok! Másnap meg: én is főzni akarok! "Ehhez te még túl kicsi vagy. Édes kicsi bucómucóm majd anya megcsinálja."

Mondtad már neki?

Később, mikor már 4 évesen nagyobb és okosabb, sokan megpróbálják, hogy játékosan bevonják a tennivalókba, de nem alakul ki semmilyen rendszer, tudatosság a házi munkában, feladatokban. Szólnak a gyermeknek: gyere pakolj velem, csináljuk együtt! Ideig óráig működik, aztán a fáradtság vagy az időspórolás miatt hamar megtesszük helyettük.

Én azt figyeltem meg, hogy amikor még kicsik, ovisok voltak, sokkal jobban szerették az „életet játszani”, mint műanyag játékokkal főzőcskézni, és víz nélkül mosogatni. Valahogy ösztönből ráéreztem arra, hogy jó velük együtt az „életet játszani”. Ha felrakjuk a jövőbe látó szemüveget, akkor el tudjuk képzelni, hogy majd 4-5 évesen már önállóan el fogja pakolni a játékait, igazi „főzőset” játszik anyával a konyhában. 6-7 évesen már rendet rak a szobájában, szétválogatja a szennyest. 8-9 évesen akár fiú, akár lány, igenis tud mosogatni, teregetni, fát behordani, vagy éppen palacsintát sütni. Így 10-12 éves korára, már érdemben is részt tud venni a háztartási feladatokban. Erről bővebben itt.

                      1,5 évesen mosogatni érdekes felfedezés (2008)

Ha még csak például 2 éves a gyermeked, engedd, hogy ő is kipróbálja, ha szeretne teregetni, mosogatni, főzni, bármi olyat csinálni, amit nap mint nap tőled lát. Téged utánoz, az is izgalmas neki, amivel Te foglalkozol egész nap. Ezekre a "játékokra" épül minden későbbi tevékenység, ami a háztartásban elfordul. A játékok elpakolása is egy fontos momentum a mindennapokban. A rendrakás, és a házimunkák elvégzésében sok rajzos ábra és táblázat mellett a humor és a zene nagyon fontos része volt, és a mai napig az a családunkban. 

A pakolós zene

Mire jó? A nyafogás megelőzésére biztos. A kedvenc zenéjükkel mindig el lehetett őket csábítani egy jó kis házimunkára. Amíg énekel a bácsi/néni addig helyére rakjuk az építőkockákat. Amíg ez a dal szól bemasíroznak a játékok a dobozba. 5-10 perc, amíg ez a csodaszer hat, néha 15. :) Ovis gyerekeknél ez már hatalmas dolog! Nem is kell több, hiszen a cél az, hogy ne „muszájból” induljon a pakolás és házimunka, hanem jókedvvel, vidáman. Lego elpakoláshoz szerintem kötelező kellék. 

Biztos van sok-sok kedvenc zenétek, és ha rákapnak az ízére külön műfajok alakulhatnak ki. Így lehetőség van kifejleszteni a mosogatós, ablak pucolós, portörlős, ruha hajtogatós, és még sorolhatnám zenéket.

Most már ugye, hogy nagyok (13,11,8) a Gryllus Vilmos szóba se jöhet, pedig hogy imádtuk és kifejezetten ajánlott rendrakós ritmusai vannak! Egy időben nagyon szerették az Állati ABC-t Bíró Esztertől, de Ruttkai Bori, Halász Judit is a kedvencek közé tartoztak.

 Jelenleg „zúzósabb” házimunkákhoz az AC/DC Thunderstuck-ra pakolnak a fiúk, de van egy kedvenc dobos számunk, ami kedvcsináláshoz, nagytakarításhoz kiváló zene. Hagyom, hogy ők válasszanak. Néha fogom a fejem és forgatom a szemem, érzékelem, hogy ízlésük széles spektrumon mozog. Keveredik apa rockmúltja az én világzene és magyar népzene imádatommal, némi kortárs pop és rap is van a repertoárban. A lányos zenékért keményen megküzdünk, és mindenki kedvence sorra kerül, míg egy klasszikus együtt takarítunk – órát tartunk. Az István a király rockopera közös nevező, de veszélyes háztartási szempontból, mert Koppány dala, az olyan vezértánccá alakul, hogy olyankor a gyermek kevésbé hatékonyan végzi az ablakmosást. :-D

Sok beszéd helyett, egy zenével könnyebb rávenni csimotádat a "kötelező" pakolásra

A legfontosabb, hogy legyen türelmünk bevezetni az új szokásokat, mint például a rumliból kivezető ösvényt, a rajzos ábrákat vagy éppen a pakolós zenét. Ahány gyerek, annyi féle reakció lehetséges, ne keseredjetek el, ha elsőre nem sikerül elvarázsolni újdonsült trükkünkkel a lurkókat.  Ha azt a mintát látják maguk előtt, hogy én, mint anya dudorászva, jókedvvel pakolok, takarítok, akkor ezt a szokást hamar leutánozzák. Eleinte egy-egy feladathoz elég egy-egy új szokás bevezetése. 

Engem is felpörget, ha ritmusosabb zene szól és máris vidámabban megy az ablakmosás, pakolás, csak az a baj, hogy ha porszívózunk akkor fel kell tekerni a volumét. Minden tiszteletem az empatikus szomszédainké :-D

Egy a lényeg, próbáld ki, amíg kicsik, hogy kedvenc zene szól, amíg pakoltok vagy egy feladatot végeztek. Lehet felöltözős zene, teregetős és anyával pakolós, meg önállóan elrakodós kedvenc zenétek. Ha rákap az izére a gyermek, akkor ő maga fogja kiválasztani, melyik zeneszámra mi mindent lehet csinálni.

Kié a háztartás? Lehet olyan, hogy mindenki jól érzi magát és anyaként nem rád szakad az egész háztartás? Tippeket, ötleteket keresel, hogyan vedd rá csimotádat a házimunkára, akkor kövesd a NO Rumli blogot. Ha szeretnél otthon egy rendszert kialakítani, akkor a Sikerösvényen lépésről lépésre megteheted velem.

Következő blogbejegyzés a szelektálásról fog szólni.

Bár már nagyok a gyerekeim és aktívan segítenek a háztartásban, a NO rumli blogban sokat fogok mesélni arról az időszakról, amikor totyogók és ovisok voltak. Ez az a korszak, amikor bámulatosan fogékonyak az új dolgokra, minden érdekli őket és játszva lehet kialakítani jó, bár sajnos rossz szokásokat is. Ha ebben az életkorban van a gyerkőc (ovis, bölcsis), akkor rengeteg eszköz, ötlet, és lehetőség van rá, hogy jól megalapozzátok a későbbi feladattudatos gyermek önbizalmát.

Rajzoljunk rendet!

Az elmúlt 9 évben a gyerekekkel olyan nagyon belejöttünk a napirendek, tennivalók ábrázolásába, hogy hiába nagyobbak már, ha megkérdezem: mondjam vagy rajzoljam, határozottan rávágják: Anya rajzolj! A házimunka ugyan nem olyan szórakoztató, mint a rajzolás, de egy figurális lista jobban keretet ad a tennivalóknak. Nem bonyolult ábrák ezek: pálcika emberek, állatok, bogarak, bármik lehetnek. Nálunk már gyakran ők rajzolják meg saját kis szimbólumaikat.

Ez a blog azért született, mert sok-sok baráti beszélgetésben felmerült a háztartás, mint téma, és szinte mindenkiből előhozott vegyes érzelmeket, különböző reakciókat és a „miként vegyem rá a gyerekemet, hogy segítsen a házimunkában” kérdést.