Ez a praktikus kis műanyag vacak, a teregetési időt a felére csökkenti. Nem baj, ha mindenki szereti a családban. 

A különböző életszakaszokban más és más trükköket kell bevetni

A mai napig emlékszem, tisztán amikor először halottam róla. Azonnal szerelem lett. 2015-ben a több napig tartó Bátor Táboros falfestés felújítása nem csak arra volt jó, hogy új életet kaptak a színes falak, hanem miközben az önkéntesekkel alkottunk, beszélgettünk is. Egy-egy kontúrozós, sziszi-fuszi munkafolyamat során sok téma felmerül: kedvenc zenék, család, mindennapi rutinok, háztartás… Egy több gyerekes anyának a házimunka elég intenzíven a mindennapok része.

Vannak „szeretem” házimunkák? Van olyan, amit szívesen csinálunk? Van a gyerekeknek kedvencük?

Azért akad egy-két olyan tevékenység, amit valljuk be, ha van rá időnk szívesen csinálunk. Én például a vizes dolgokat szeretem. Szeretek öntözni, befőttesüvegeket mosni, fürdőszobát takarítani, inkább, mint porszívózni, vasalni. Teregetni is szeretek, a frissen mosott ruhák illata, a kihívás hogy úgy száradjon meg, hogy ne kelljen vasalni, mindig felvillanyoz. Különben is 10-15 perc az egész. Mégis a sok kis páratlan zokni teregetése, légy a levesben…

- Én zokinicsipeszt használok. - halottam egy nálam pár évvel idősebb, tapasztalt, 3 gyerekes anyától a már említett falfestős-csevegős délutánon. A ZOKNICSIPESZ szó hallatán azonnal libabőrős lettem, valahogy éreztem ő vagány, jóképű, tetszetős, passzolunk egymáshoz.

- MIiiiiiiiiiiiiii? Zoknicsipeeeeesz??? – nemes egyszerűséggel ennyit bírtam kérdezni, annyira felizgatott a téma. Aztán csak dőlt a szó Angiból, mesélt az előnyeiről, a praktikumáról, és azonnal rám ragadt a lelkesedés. Miután hazatértem az első utam a helyi háztartási boltba vezetett és képzeljétek nem néztek bolondnak, hallottak róla és volt is készleten! Aztaaaaaaa! Ez ilyen egyszerű? Miért nem tudtam eddig róla? Hogyan élhettem nélküle?- kavarogtak a fejemben a gondolatok, de megnyugtattam magam, most már itt van. Elkezdjük új életünket együtt.

Ugye milyen szép?

Mielőtt a lurkók a szennyesbe dobják a büdös kis zoknijukat, előtte összecsiptetik a zoknicsipesszel és így landolnak a párok együtt a szennyes kosárban. Tehát a mosógépbe is így kerülnek. Aztán a kimosott ruhákkal együtt a zoknikat a kis kampó segítségével a szárítóra akasztod, és kész. Leszedésnél pedig együtt lógnak a párok, már csak gombócolni kell a száraz egyedeket. Ez az elmélet.

Öt kőkemény évem van abban, hogy ezt az „új” szokást bevezessem. Hahahaha

Anyák! Ti akiknek még csak ovis gyerekei vannak kérve kérlek titeket, kezdjétek el időben! Mire én bemutattam nekik a fantasztikus, praktikus és nem utolsó sorban színes zoknicsipeszt, addigra személyiségük már úgy kiforrott, hogy a jól bevált laza kézmozdulatot, amivel addig kezelték szennyes ruhájukat, már nehéz volt felülírni. Na de nem arról vagyok ismert, hogy feladjam és mártír módjára, lemondó ábrázattal teregessem a több kilónyi zoknit.

Különböző sikeres és sikertelen szakaszok következtek és vannak jelen a mai napig. Csak nekem lett első látásra szerelem? Az akkor 3 éves legkisebb gyerekem volt a legsikeresebb követőm. Neki játék volt, a nagyobbakat akkor (6, 8) már nehezebb volt rászoktatni. Aztán a lányom rákapott és teljesen beépítette a mindennapokba. Hol egyik, hol másik gyerek figyelmeztette testvéreit, arra, hogy össze kell csiptetni a zoknikat.

A fiúk mindenből viccet csinálnak (2020)

A szennyes válogatást, ruhaleszedést, teregetést már akkor is izgalmas tevékenységnek igyekeztem feltüntetni, és miközben együtt csináltuk, viccelődtünk, mondókáztunk. A gyerekek hihetetlen kreatívak, és maguk is elkezdenek rímeket faragni.

Ha ovis korban így kezded, akkor elterelődik a figyelmük arról, hogy ezt most meg kell csinálni.

Természetesen egy-egy új szokás vagy tevékenység bevezetése nem mindig és nem minden gyermeknél ugyanúgy működik. Szennyes válogatásnál a mindenki zoknijának összecsipeszelése volt az egyik átütő erejű esemény, amivel a dackorszakot duplázó középső gyerekemnél eredményt értem el. 6 éves lehetett. Nála ez bevált. Együtt csináltuk, közben beszélgettünk és ő mondta ki, hogy sokkal egyszerűbb, ha este mindenki megcsinálja a magáét. Utána hónapokig ő  figyelmeztette a testvéreit.

Azonban nem szunnyadhat kreatív énünk, egy idő után lankad a lelkesedés, és vannak és voltak amnéziás időszakok, amikor valahogy mindenki elfelejti. Erre született egy vers, amit anno a szennyestartó fölé helyeztem.

Látható helyen vannak a csipeszek. Minden, de minden trükköt bevetek, hogy ezt a praktikus kis apróságot alkalmazzák. Gyakran kell teregetni nekik is. A nagy lányom (13) mára már nagyon szépen rakja a szárítóra a vizes ruhákat, tényleg nem kell vasalni utána. Idén nyáron a fiúkkal (8,11) ezt a célt tűztük ki, hogy megtanulnak szépen teregetni. Már ők is megjegyezték, hogy sokkal hamarabb készen vannak, ha a zoknikat nem egyesével kell a szárítóra tenni.

Egy vallomással tartozom. Talán felmerült benned, kedves olvasó, hogy mi a helyzet a gyermekek édesapjával. Vajon 40 év felett sikerül egy férfiembert rábírni, hogy esténként összecsipeszelje a zokniját? Hát nem. Nekem nem sikerült, de annyi baj legyen. Olyan sok minden mást megcsinál a háztartásban. Legyen ez az ő kiváltsága. Mentségére legyen mondva, hogy a téli, vastag 45-ös zoknikat nem bírja a csipesz. :-D

A pakolós zene, a jókedv, a rajzok hozzásegíthetnek Téged abban, hogy egy olyan háztartást alakíts ki otthon, amiben mindenki részt vesz. A No Rumli blogban mindig újabb és újabb ötletek osztok meg veletek.

Szeretettel:

Borka