A háztartás mindenkié

NO RUMLI

NO RUMLI

Egy jó kis szelektálás hétvégére?

2020. május 22. - norumli

Na, nem kell mindjárt arra gondolni, hogy a csodás, napsütéses hétvégét elszúrjuk egy unalmas pakolással és válogatással. A ház, lakás különböző területeit nem célszerű egyszerre kiszanálni. Lehet apránként, mondjuk hetente egy területet veszünk górcső alá. Kezdhetjük mindjárt a gyerekszobával. Észrevettétek, hogy a mai gyerekeknek közel tízszer annyi tárgyi játékuk van, mint nekünk volt anno? 

szelekta.jpgNéha a gyerekeknek is sok a rengeteg játék, azt sem tudják mivel játszanak

A fogyasztói társadalomban való létezés egyik mellékhatása, hogy rengeteg tárgy vesz körül minket. Talán elmondható, hogy háztartási és okos eszközökből, ruhából, nőknél cipőből, táskából biztos, gyerekeknél játékokból, - egyszóval mindenből - több van, mint amire valóban szükségünk lenne.

A szükségesség, jólét, és praktikum szempontjait azonban nem könnyű összeegyeztetni. Fontos alapelv: ne hagyd, hogy a tárgyak uralkodjanak feletted! Legyen átlátható a lakás, a ház amiben élsz. Aminek nincs helye, arra nincs is igazán szükség. Ha veszel valami újat, válj meg valami régitől. Hm..hm...nem könnyű feladat, de tanulható.

Vajon rá lehet-e szoktatni a gyermekünket arra, hogy szelektáljon? Arra kérni, hogy megváljon egyik-másik játékától? A mai modern világban a szülők, nagyszülők, rokonok, barátok többsége játékok garmadájával halmozza el a gyerekeket. Ki az, akinek nincs otthon 1 plüss állata sem? Kevés az a család, ahol kicsi gyerekek mellet ne egy mázsa játék lenne a házban, lakásban mindenhol. Én kiskoruktól fogva tudatosan tartottam alacsony szinten a játékok mennyiségét. „Játszunk rendet” írásomban már említettem, hogy nálunk a gyerekek a háztartásban előforduló, nem veszélyes használati tárgyakkal is szívesen játszottak. Vendégpapucsok és konyhai műanyag edények, gombok és csipeszek megannyi izgalmas alakú, anyagú és tapintású tárgy vesz körül minket, ami a gyerekeknek ugyanolyan élvezet felfedezni, mint akármelyik méregdrágán vásárolt játékot.

plussok.jpgMennyi plüss kell egy gyereknek?

Természetesen a pihe-puha figurák, logikai vagy társas játékok nem nélkülözhetőek a különböző életkorokban. Azt vettem észre, hogy manapság a legtöbb óvódás és kisiskolás korú gyermeknek nagyon-nagyon sok játéka van. A felével talán nem is játszanak.

A gyerekeim 1-3 éves korában  havonta cseréltem a különböző fajta játékokat. Időnként egy nagy dobozba  elraktam egyik-másik építő játékot, az 5 féle kirakóból kettőt egy időre pihentettem, vagy a fakockák kerültek éppen abba a dobozba, amelyiket pár hétre az ágy alá rejtettem. Addig felfedezték a nagy színes golyókat, amit fel lehetett fűzni egy madzagra, előkerültek a kisvasút elemei és újra lehetett pályát építeni, bábok, egy két plüss is kibújt a karton dobozból és máris hetekig újnak tűntek a rég nem látott játékok. Megfigyeltem, hogy melyik játékokkal játszanak a legtöbbet, azokat továbbra is szem előtt hagytam. Este átnéztem, mik azok, amikhez hetek óta nem nyúltak és azokat pakoltam el először. Ezeket 3-4 hét múlva egy varázslat keretében vettem elő újra. Így már könnyebb volt a többi játékot a dobozba rejteni és mivel az új játékokat hatalmas örömmel fogadták, az addig favorit építők és kirakók elvonulhattak pihenni.

Egy 2-3 éves gyereket még játszi könnyedséggel lehet bevonni egy ilyen „szelektálásba” és nagyon örülnek az izgalmas eseményeknek, amikor is elővarázsoljuk a dobozból, azokat a játékokat, amiket pár hete elrejtettünk. Ehhez hozzá tartozik, hogy egy kis mesével, történettel könnyedén elterelhetjük csimotánk figyelmét, ha éppen dacolni, ellenállni támad kedvük. Például: „A kirakón a macik azt súgták nekem, pihenni szeretnének, meghallották ezt a vájt fülű építőkockák és zoknibábok, és hamar a doboz felé vették az irányt, na erre az autók közül a piros és a sárga is jelezte szívesen pihenne a nagy ládában a többiekkel stb…”

Mi a helyzet a nagyobb gyerekekkel? Akik már ragaszkodnak a játékokhoz és az „enyém”- „tiéd” -„csak én játszhatok vele” korszakban vannak éppen. Egy 4-5 éves gyerekkel már másképpen kell kezdeni, ha előtte nem alakult ki ez a szokás. A helyhiány a játékos polcon bizony a túl sok játékkal kezdődik.

Egyszer kipakoltuk az összes játékot a szoba közepére, csoportosítottuk őket fajtánként és kupacba rendeztük.

Elromlott vagy letörött belőle egy darab Plüssök, bábok Autók, járművek
Kacatok Kirakók, társas játékok Építő játékok

 

Ezek után mindenki kiválogatta a kedvencét a kupacokból. Mondtam egy számot mennyit lehet, ez az adott kupactól függött. Például egy időben volt vagy 20-30 darab plüss állatkája a 3 gyereknek, és igazából nem játszottak vele, csak kapták. Igen, igen  hallom a reakciókat: „de anyaaaaaa olyan cukik, meg aranyosak, nem tudok megválni tőlük." Nem könnyű saját észérveinket a gyerekek érzelmi reakcióival közös nevezőre hozni, de nem lehetetlen. Szerintem fontos egy ilyen alkalomra a jó hangulat megteremtése, zene, a játékosság megkönnyíti dolgunkat. Néhány célzott kérdés, mondat is segítheti a folyamatot. 

-Mikor játszottál vele utoljára?

-Mi lenne, ha még itt lenne 2 hétig és aztán új helyre költözne?

-Ismerek egy kislányt/kisfiút aki nagyon örülne neki, mert nagyon kevés játéka van...

A plüssből mindenki kiválaszthatott maximum 5 darabot, és megbeszéltük, hogy a többinek új gazdát keresünk. Én nagyon figyeltem arra, hogy a kiszemelt leendő gazdi anyukáját megkérdezzem, szeretnének-e egyet, vagy még egyet, vagy még hármat. Aztán a játékok szelektálását gyakran kötöttem olyan időszakhoz, amikor tudtam ünnep (karácsony) jön és cipős-doboz akcióban, vagy segélyszervezeteknél fogadtak adományként jó állapotú játékokat. Családsegítő központok, alapítványok foglalkoznak azzal, hogy az év bármelyik szakaszában eljussanak a csomagok a rászorulókhoz. Szerintem nem baj, ha a gyerekeket érzékenyítjük, és ha hallanak olyan kortársaikról, akiknek fele annyi játékuk sincs, mint nekik, talán empatikusabbak lesznek. Tapasztalatom az, hogy könnyebben megválnak a játékaiktól ha elmeséljük nekik hova kerülnek, kinek szereznek vele örömet.

juhe_mi_maradunk.jpg

A plüssök után a legtöbb játékot is górcső alá vettük, és bizonyos kirakóktól, játékoktól megváltunk. Volt olyan helyzet mikor szerencsénk volt, mert a szomszédban, baráti körben, családban pont volt olyan gyermek, aki örült azoknak a játékoknak, amikkel már nem játszottak. A gyerekeknek a játékaiktól megválni nem könnyű. Mégis valahogy meg kell tanítani őket arra, hogy a kevesebb több. Nekünk szülőknek ebben nagy a felelősségünk. Minél korábban kezdjük velük együtt, annál könnyebb lesz nekik felnőtt korukban. Ezzel meg is tesszük az első lépést, hogy környezettudatosan gondolkodjanak majd. Nem kell mindig az új! Oda lehet adni az unokatesónak az alig használt játékot, ha letisztítjuk, biztosan örül neki. Nálunk hatalmas nagy öröm volt, amikor az 5 éves átadta egy 2 évesnek azt a játékát, amit nagyon szeretett, de már nem játszott vele.

Még egy jó tipp, ha gyereked gyűjtögető és kreatív típus. Nálunk a 8 éves fiamnál sokszor gyűlnek az "ezmégjóleszvalamire" kacatok. Egy darabig hagyom, hátha felhasználja. Időnként azért itt is ki kell válogatni az akár 1 évig is ott porosodó apróságokat. Mivel kiskora óta hozzászokott, így nem okoz már panaszokat, hamar megmondja mi az, amit nem is fog használni, vagy még sem kell.

kutyuknek.jpgPraktikus egy ilyen fakkos tároló a fiókban a kincseknek, kacatoknak

A mi településünkön évente megrendezett baba-mama börze is jó alkalom szokott lenni a nem használt játékok eladására. A mi gyerekeinknek iskolás koruk óta ebből van egy kis zsebpénzük.

Emlékszem az első ilyen alkalmon, a befolyt összeget egyből szétosztották és az utolsó fillérig ott a börzén elköltötték. A lányom (akkor 8 éves volt) egy csajos matricás füzetet választott, a fiúknak (6, 3 évesek voltak) pedig - az idősebbik döntött - egy elemmel működő daru volt a kiszemelt újdonság. Gondolhatjátok mennyire örültem, hogy végre megszabadultunk 2 doboznyi játéktól, most meg egy akkora játékdarut viszünk haza, ami a fél gyerekszobát elfoglalja. Hát nem tudtam lebeszélni őket, így hagytam had történjen, de sejtettem mi lesz a vége, ami később beigazolódott. Hazavittük, játszottak vele, azt hiszem egy hónapig volt izgalmas. A következő évben már a darut vittük a börzére és el is adták hamar, a második évben már az elosztott pénzt perselybe rakták és inkább gyűjteni kezdték.

Most, hogy már iskolások, általában a tavaszi szünetben és az iskolakezdés előtt szoktuk együtt kiválogatni a nem használt és felesleges holmikat, valamint ha börze van a faluban, arra nagyon készülnek. Amúgy van egy doboz a 3 éves unokatesónak, amibe neki gyűjtjük azokat a társasokat, kirakókat, ami nekünk már „bébis” de neki pár év múlva izgalmas lesz.

Szerintem az, hogy a közös terek szelektálását az iskolás gyerekeimmel (13,11,8) közösen csináljuk, annak köszönhető, hogy már kis koruktól fogva évente több ilyen alkalom része az életünknek.

Néhány hete a pajta rendberakása négyőnknek kb. fél óra volt. Részt vesznek benne, mert megszokták, tudják, hogy az élet része, a mindennapjainkat tesszük ezzel könnyebbé. Ezt az  eseményt jó kis zenével színesítjük, és közben sokat viccelődünk. Érdemes tehát kis korban kezdeni.

A következő bejegyzés a misztikus zokni-csipeszről fog szólni.

Szép hétvégét!

Borka

 

A bejegyzés trackback címe:

https://norumli.blog.hu/api/trackback/id/tr1415712166

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása