A háztartás mindenkié

NO RUMLI

NO RUMLI

Játsszunk rendet!

Amikor a gyermekünk rumlit csap, éppen műalkotás készül

2020. május 02. - norumli

Bár már nagyok a gyerekeim és aktívan segítenek a háztartásban, a NO rumli blogban sokat fogok mesélni arról az időszakról, amikor totyogók és ovisok voltak. Ez az a korszak, amikor bámulatosan fogékonyak az új dolgokra, minden érdekli őket és játszva lehet kialakítani jó, bár sajnos rossz szokásokat is. Ha ebben az életkorban van a gyerkőc (ovis, bölcsis), akkor rengeteg eszköz, ötlet, és lehetőség van rá, hogy jól megalapozzátok a későbbi feladattudatos gyermek önbizalmát.

Egy 1-2 éves gyermek már nagyon-nagyon sok mindent tud pakolni. Legtöbbször elő...Ismerős ugye? A nappalink terítve zoknikkal, lábosokkal, cipőkkel, kistestvér ruhácskáival, pelenkákkal, játékokkal és a "satöbbikkel".

Otthon vagy a 2 éves csimotáddal, a képet még színesíti egy kisebb testvér + egy nagyobb lurkó? Két ovisod van, mondjuk 3 és 6 évesek? Egy ovis, egy iskolás, és egy karon ülő gyerkőccel vagy otthon anyaságin? Bármelyik variáció is a TIED, gyakran előfordul, hogy gyermeked „teríti” a lakást, neked meg ezer a dolgod..

rumli.jpg

Íme egy klasszikus rumli-alkotás

Tudtad, hogy igazából éppen fejlődik, tanul, utánoz minket, hiszen mi is egész nap pakolunk, teszünk-veszünk? Anno olvastam, hogy amikor a totyogó gyermek szétpakol az egész házban, az neki éppen alkotás. Ez az ő műve, még kevésbé tudja kifejezni magát szavakkal, inkább tettekkel. A keze ügyében lévő tárgyakat megfogja, megfigyeli, játszik vele kicsit, aztán lerakja, jöhet a következő izgalmas dolog. Nagyon sokszor a „földszinten” található szódás flakon, cipők, alsó szekrényben lévő edények, ruhák, gombok (ulalala!!) és még sok- sok minden a házban fellelhető „tiltott” holmi izgalmasabb neki, mint bármelyik cuki játék, amit nemrég kapott a nagynénitől

gombok_1.jpg2009, a 2 éves lányomnak a gombok bűvöletében telt a nap nagy része, ez csak egy kis részlet, de emlékszem az egész nappali tele volt. A piros gombokkal kezdtük a dobozba menetelést.

Mikor se szlalomban, se lólépésben nem jutunk el a házon belül A-ból B-be, akkor csak eljön az a fránya pakolás ideje és édi-bédi magyarázós hangon igyekszünk bevonni a szétpakoló művészt egy kis rendrakásra. Bármit kiválthatunk az alkotóból: passzív figyelést, csodálkozást, heves tiltakozást, de aktív részvételt aligha. Ha 1-2 éves, még épp, hogy motyog, ha 2 felé közelít, már beszél kicsit… Mi zajlik le benne? A szétpakolás - ami neki éppen akkor "alkotás"- közben néha rápillant művére és elégedettség tölti el, hogy lám, ezt mind én csináltam…hiszen anya is pakol, tereget, mosogat stb., én meg ilyen ügyes vagyok, hogy az összes cipőt kiszedtem a szekrényből és a flakonokkal doboltam, az a sárga izé meg „nadon” vicces hangot ad ki, amikor rágom… és most anya mindent elpakol! Neeeeeeeeeeeee!

Mit gondolunk mi?  Jesszusom, hol a gyerek…ja a cipős szekrényben, hogy néz ki ez a lakás, na ez már sok, miért nem tud „Pistike” 1 dologgal játszani?

Talán már az alábbi mondatok is elhangzottak a szánkból: Tedd vissza! Az nem játék! Már megint pakolhatok utánad. Hm. Jogos. Ő viszont nem érti, és azt kérdezi magában: Miért kell visszatenni? Hiszen te is folyamatosan előszedsz dolgokat és valahova leteszed. Én is ezt csinálom.

Ilyenkor mondja azt, hogy: Neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeem akarooooooooooooom!!!!!

Van közös nevező? Mindig van más lehetőség, mint a „papolás”.

Én felemeltem a kis művészt és madártávlatból is megcsodáltuk a szép műalkotást, azaz a rumlit…

Hogyan? Még örüljek is neki, hogy ekkora rumlit csapott??? Bolond ez a NOrumlis anya!

Nem, nem vagyok bolond, csak átéreztem, hogy a gyerekem is ugyanazt csinálta, mint én: teregettem, mosogattam, ki-be pakoltam, hoztam-vittem a dolgokat. És erre ő? Ő is pakolt, szétteregette a dolgokat, kipakolta az edényeket és közben engem figyelt, utánzott.

Szóval megnéztük magasból a remek művét, talán még egy mondókát is mondtam és aztán megkértem csináljunk egy ösvényt, hogy eljussunk az ablakig. Nem ezt mondtam: Most szépen a helyére tesszük, mert a flakonok nem idevalók, a cipőknek a szekrényben a helyük.

Az ösvény készítéssel el volt egy darabig, pont kiteregettem ezalatt az aznapi harmadik mosást. Aztán elkezdtük a cipőket visszaterelgetni a helyükre. Na, nem csak úgy morogva mentek a helyükre, tudnak a cipők, igenis tudnak röfögni, mint a malacok, csipogni mint a csibék és aztán hamar követett egy kis utánzó művész, akiből újabb és újabb állathangok törtek felszínre és így terelődtek vissza a cipők a szekrénybe, akár az állatok a karámba.

alkotas.jpg2011, a 2 éves fiam a "cipők a helyükre vándoroltak" játék után

A gyerekek nagyon szeretnek bábozni, szeretik a szerepjátékokat, a megszemélyesítést. Ez az egész cipős etüd nem tartott tovább, mint ha számára érthetetlen és „unalmas” módon csak elmondom, hogy a cipő nem játék, tedd vissza helyére, bla bla bla stb. A kicsikkel (1-3 éves) még nekünk kell aktívan játszani, aztán később már elég egy-egy helyzetben a bakancs nevében megszólalni. Pl.: brühühühü, én olyan szanaszét vagyok és vissza szeretnék menni a cipőlakba.

Mit gondolsz, megér egy próbát? Ha már ovis mondjuk és sokat hallotta a tedd a helyére felszólítást, netán dackorszak kellős közepén van, akkor nem fog azonnal átállni. Valószínű, hogy megdöbbentőnek, vagy mulatságosnak tartja majd, de másnap még ne várj csodát. Ezt a játékos rendrakást is, mint egy idegennyelvet tanulni kell, de nem lehetetlen és érdemes. A gyerekek pedig tudjuk, ebben a fogékony korban bármilyen új dolgot bámulatosan könnyen elsajátítanak. A játékos rendrakás pont egy ilyen a sok közül.

Az ovis, akivel már hetek óta „rendet játszunk”, beszéltünk a tárgyak hangján, netán továbbfejlesztettük és a cipőink kukás autók, markolók és vadászrepülők is voltak már, akkor egy idő után érteni fogja ezt a nyelvet!

Megér ez 10 próbát is, utána már felszabadítja benned is a rejtett gyermeki éned, és a flakon simán lehet egy rakéta, a zokni egy zombi, a bakancs egy vaddisznó. Azzal meg ne törődj, ha a szomszéd pont akkor csenget, mikor Te röfögve a padlón kúszva rend-rakósat játszol. Szereztél neki egy vidám percet, meg témát a következő napokra.

rumliosveny.jpg

A Rumliból kivezető 1 lépés: egy ösvény alkotása

Ha úgy érzed ez Neked nem megy így, ne csüggedj, erre született a NO RUMLI - SIKERÖSVÉNY Program, ahol többet megtudhatsz a témáról és rengeteg ötletet, kapaszkodót kapsz, hogy a TE családodban is sikerüljön rumlimentes hétköznapokat kialakítani. Hamarosan írok erről a programról és a pakolós zenéről is.

A bejegyzés trackback címe:

https://norumli.blog.hu/api/trackback/id/tr6415648968

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása