Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

A háztartás mindenkié

NO RUMLI

Kié a háztartás?

Szerintem mindenkié

2020. április 23. - norumli

Ez a blog azért született, mert sok-sok baráti beszélgetésben felmerült a háztartás, mint téma, és szinte mindenkiből előhozott vegyes érzelmeket, különböző reakciókat és a „miként vegyem rá a gyerekemet, hogy segítsen a házimunkában” kérdést.


Sokszor nagy csodálkozást váltott ki egy-egy mondatom, ha szóba került, hogy a például a fiam 9 évesen begyújtott a kályhába, fát hord be, a lányom 11 évesen rakott krumplit készít és a legkisebb is 6 éves kora óta kiporszívózik, ha megkérem. A kerti munkákat többnyire együtt csináljuk, befőzésnél együtt magozunk, aprítunk, mossuk az üvegeket. Nem 10 percig csinálják, hogy aztán az online térbe meneküljenek, hanem amíg a feladat tart.

Szücs Borka, 3 gyermekes édesanya vagyok. Gyermekeink:13 éves lány, egy 11 és egy 7 és fél éves fiú.      Falun, családi házban élünk, nagy kerttel (2600 m2)


20180807_172315.jpg2018, nyár, fiúk a fűszernövényt csipkedik, mi lányok az ebédet főzzük

Tavasztól veteményesünk van, és egészen a múlt télig (2019) fával fűtöttünk. A hab a tortán, amit talán sok, családi házban élő „sorstárs” ismer: 10 éve mindig valamit felújítunk. Ezt azért tartom fontosnak elmondani, mert ezek rengeteg házi munkát adnak, és ha egyedül csinálnám, akkor semmi másra nem lenne időm, akkor klasszikus múlt századbeli mintára HTB (háztartásbeli) lennék, mint mondjuk a nagymamám volt. Az élet közben úgy alakult, hogy a szenvedélyem a munkám is lett. Díszítőfestéssel foglalkozom, és a Piktorella álomfestő műhelyt vezetem. Ezért nagyon fontos, hogy az időmet jól beosszam, dolgozni is tudjak, a gyerekekre is legyen időm, és a háztartást, kertet és még a férjemet se hanyagoljam el. 

Nem mi vagyunk az egyetlen család, aki így él, sokan vannak még, akik úgy nevelik a gyerekeiket, hogy a háztartás, házimunka az életük része. Amire büszke vagyok, hogy férjemmel és a gyerekekkel együtt végezzük a háztartási feladatokat és a ház körüli munkákat. Vannak klasszikus férfi, illetve női tevékenységek, ahogy ez falun, kertes háznál általában természetes. Nagyjából a természet rendje szerint alakult ki mindenkinek a feladata, de ha úgy hozza az élet, besegítünk egymás klasszikus szerepeibe. A fűnyírástól kezdve a mosogatáson, ebédfőzésen keresztül, a fabehordásig és felújításig minden feladatnak mindig megvan a felelőse. Felelős az, aki éppen aznap csinálja, mert nincs olyan, hogy csak én teregetek és csak a másik porszívózik, és nem csak apa hord be fát.

favagas.jpgVidéki fitnesz, a fiúk 9 és 6 évesek, (2018)

Azt figyeltem meg amikor kicsik, ovisok voltak , hogy sokkal jobban szerették az „életet játszani”, mint műanyag játékokkal főzőcskézni, víz nélkül mosogatni. Én nagyon szerettem ezt az időszakot, mikor például a lányom 2 évesen velem együtt mosogatott (akkor még nem volt mosogatógépünk), a középső fiam 3 évesen már a konyhában aktívan segített, persze lisztes volt kicsit a padló és a krumpli kockák sem voltak egyformák, de ez engem nem zavart. Arra is jól emlékszem, mikor a lányom már iskolás volt és a legkisebbnek, aki akkor még ovis volt, mutatta, hogyan kell zoknit gombócolni. Rajtunk, szülőkön és talán elsősorban az édesanyákon múlik, hogy van-e türelmünk maszatolni, lelassulni, kevesebbet csinálni velük, amíg kisebbek.

Talán ott kezdődik, hogy amikor segíteni akar, akkor nem hajtom el, azzal a mondattal, hogy te még ehhez kicsi vagy.  Ha éppen 2 évesen csupa liszt, mert tésztát gyúr, vagy csurom vizes, mert mellettem mosogat, akkor nem leszek ideges, hogy milyen rumlit csapott.

krumplikockak_1.JPGA 3 éves kukta és a "tökéletes" krumpli kockák, (2010)

Az, hogy most húsvétkor (2020) egy 3 napos házfestést öten csináltunk végig, én úgy gondolom annak köszönhető, hogy óvodás koruk óta játékosan bevontam őket a háztartási feladatokba. Természetesen a meszelés alatt játszani is volt idejük, de a nagyok napi 4-5 órát kitartóan végig dolgoztak velünk, amíg 3 helységet kipakoltunk, letakartunk, csiszoltunk, festettünk, takarítottunk, visszapakoltunk. Nem csak azért álltunk neki együtt, mert most a „maradj otthon” helyzet miatt a márciusra tervezett festésnél nem jöhetett a szobafestő. A tűzifa behordáson keresztül, a kertrendezésig nagyon sok tevékenység van, amit együtt csinálunk.

Jelenleg ha a hétvégére sok házimunka gyűlik össze rajzolok, egyszerű ábrákat használok, hogy könnyebb legyen átlátni, megelőzve a "bezzeg én többet csinálok" kijelentéseket. 

hmkesz2.jpg

 

A következő bejegyzés a rajzolásról fog szólni

Ha felrakjuk a jövőbe látó szemüveget, akkor el tudjuk képzelni, hogy majd 4-5 évesen már önállóan el fogja pakolni a játékait, igazi „főzőset” játszik majd anyával a konyhában. Akár fiú, akár lány, igenis meg tud tanulni mosogatni, teregetni, fát behordani, főzni, hogy 10-12 éves korára, már érdemben is részt tudjon venni a háztartási feladatokban.

Van ilyen? Meg lehet ezt szervezni? Rá lehet szoktatni a gyerekeket úgy, hogy ne nyűgként éljék meg? Nekem sikerült. Nincs pszichológus diplomám, nem vagyok se tudós vagy tökéletes háziasszony és szülő ...Csak egy anya, aki szeret játszani, figyelni és játékosan, humorral terelgetni gyerekeinket a nagy betűs élet felé. Ezen a blogon a saját tapasztalataimat mesélem el, hátha ötletet merítesz belőle.

A következő bejegyzésben a Rajzoljunk rendet!  Addig is figyeljétek meg, hogy gyermekeitek milyen háztartási feladatokban segítenek szívesen.

Szücs Borka

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://norumli.blog.hu/api/trackback/id/tr7615611880

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.